Péntek reggel kora reggel volt. Najó, lehet, hogy nem annyira. Az ébresztőóra pontosan 9.38 percet mutatott. Ekkor történt, hogy a többszöri visszaalvás után a főhősnő szeme kipattant és a főhős heves ébresztésébe kezdett, mivel megijedt attól, hogy élete párja elkésik a munkából. Mire a főhős, nevezzük Gábornak, megértette, hogy miről is van szó az óra már 9.43-at mutatott. Gábor teljesen higgadtan kezelte a kérdést. Válaszát csak annyira korlátozta:

- Jóvan felkelek. Te akarsz még aludni?

Anna válasza (a főhősnő)

- Ha gondolod leviszlek autóval, de egyébként még aludnék.

- Najó, akkor én felkelek, de 20 perc múlva te is felkelsz, megreggelizünk és becsomagolunk.

Az elhangzott mondat - annak ellenére, hogy 1 másodperc alatt elhagyta a főhős száját- annál nagyobb eredményt ért el. Egyszerre megdöbbenést, értetlenséget és kitörő nagy örömöt..(persze ezek mind nem Gáborból törtek elő, hanem a "szenvedő", meglepett alany agyában futkározó elektromos hullámok által keltett ingerből keletkezett érzetek voltak).

A történet leegyszerüsítve:

GÁBOR, a tökéletes, az elképesztő, az igazi meglepetésszervező..(ezt a részt ana írta :) ) meglepetésképpen, mielőtt még Anna elhúz Bécsbe 4 hónapra, megszervezett egy két és fél napos kirándulást Izmirbe.

Izmir az Égei-tenger partján fekvő két és fél milliós település Törökország harmadik legnagyobb városa. Régies nevén Szmirnát kb 5000 évvel ezelőtt alapították. Gyönyörű a fekvése, egyik oldalon erdős dombok-hegyek, a másik oldalon pedig az Égei-tenger egy hatalmas öböllel. Érdekesség, hogy a 19. században a város lakosságának nagyobb része volt görög és szefárd zsidó, mint muzulmán. A török függetlenségi háború után ez megváltozott, de azért rengeteg görög katolikus és zsidó emléket találtunk a városban. Úgy tartják, hogy a korábban legnyugatiasabb oszmán város ma is a legliberálisabb török település.

A tél Izmirben általában enyhe. Mi sem nagyon fáztunk, kivéve,amikor a rendszeresen eleredő eső mellett a szél is erősen kezdett fújni. Mielőtt még nagyon elkezdtek sajnálni, elviselhető volt a "hideg" és a nap is sokszor kisütött...  Rengeteget sétáltunk a szépen kiépített tengerparti sétányon, a Kordonon, nézegettünk múzeummá alakított régi házakat, sétáltunk a hatalmas szabadtéri (néhol azért fedett) bazárban, megnéztük a helyi Agóra maradványait (ahova később egy muzulmán temető is került). Emellett jártunk a várban is, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az öbölre és a zöld területen focizó gyerekekre, meg hajóztunk -igazából kompoztunk, mert a város egyes pontjaira a busznál gyorsabban lehet eljutni komppal (ugyanannyiba kerül, mint egy buszjegy)- és sétáltunk, sétáltunk és kicsit még sétáltunk is. Ja, el ne felejtsem: nagyon jó tengeri kajákat is ettünk (halak, tintahal, polip, rák), meg vízipipáztunk ,távláztunk (török backgammon), iszogattunk:). Az egyik este véletlenül egy Boszniából a háború után kivándorolt pasi éttermében kötöttünk ki. A kaja is nagyon jó volt, de a Kusturica filmekből ismerős zenék dobták fel igazán az estét. :) Goran Bregovics mellett volt macedón zene is, sőt, mikor kiderüt,hogy magyarok vagyunk, akkor magyar cigányzene is került:) nagyon jó hangulatú este volt:) Ja, a tulaj másolt is nekünk zenét a véletlenül nálunk levő pendrive-ra:)

Hát, ennyi. Aki teheti, az mindenképp menjen Izmirbe. Nem egy gyönyörű város, de a tenger és az emberek nagyon szerethetővé teszik!

És a végére a képek. Frissek, ropogósak és megnézhetők itt:

http://picasaweb.google.com/mana.sztgabor/Izmir

üdv,

Ana+gabor