Igen, jol emlekeztek, bar mar regen irtunk az elso naprol: elso este mar kilenc korul agyba doltunk, de ez nem jelentette azt, hogy konnyu volt a felkeles. De sebajJ A masodik Isztambulban toltott reggelunk egy hatalmas reggelivel kezdodottJ A szokasos, kontinentalis reggeli cimszo alatt futo dolgokon kivul voltak peldaul torok peksutemenyek (sajtos, olivas, csokis, sima – de nagyon finom), torok joghurt, halva, pekmez (fott must, edes szosz, ami fugebol es szolobol keszul – foleg halvaval eszik, ahogy mi lattuk), rozsalekvar stb.

Reggeli utan felkerekedtunk varost nezni, es mar indultunk volna at az Aranyszarv oblon Beyoglu varosreszbe, amikor a Galata híd Sultanahmet oldalan lecsapott rank egy hajos varosnezesre jegyet arulo pasi. Mivel elotte mar megbeszeltuk, hogy a hetvegen szeretnenk hajozni, ezert nagyon is figyeltuk mit mond – bar igyekeztunk ezt nem kimutatni, hogy fennmaradjon jo alkupozicionk. Hat, a dolog sikerrel jart, mivel a kezdeti 40 lirarol sikerult a vegere 20 lirara alkudnunk kettonk jegyet :) ez kellemes sikerelmeny volt. Ezutan ket ora kersztul hajoztunk az Aranyszarv oblon. Lattunk sok szepet, a varost, az Haghia Sofiat, a Topkapi palotat, a Dolmabahce palotat (ide koltoztek kesobb a csaszarok, sot, kesobb itt halt meg Ataturk is), tobb mas palotat es a Boszporusz hidat is. Nagyon jo elmeny volt a hideg szel ellenere is. :) Igen, akik azota beszeltek velunk rajohettek, hogy itt tortent a nagy esemeny, itt kerult gyuru mindkettonk ujjara J

Ezutan sikerult atvagnunk a Galata hidon es setara indultunk Beyogluban. Eloszor felmasztunk a Galata toronyba, ahonnan remek kilatas nyilt a varos legszebb reszeire. Sajnos csak kivulrol, de megcsodaltunk ket zsinagogat is, majd felmasztunk az Istiklal Caddesire, ami Isztambul legmenobb setaloutcaja. Itt csamborogtunk egy jot, neztuk a tomeget, neha pihentunk, lattunk halpiacot es rengeteg szep epuletet. Nameg egy nagyon regi villamost, ami ezen az utcan kozlekedik, probal maganak utat torni a mindent elborito tomegen:)

Miutan itt kisetaltuk magunkat visszamentunk Sultanahmetbe es belebolyongtunk a Nagy bazarba. Tenyleg nagy elmeny elveszni a befedett, arusokkal teli utcakban. Masfel ora nezelodes, seta, illetve mindennyelventudo, mindenrerabeszelo arusokkal valo magyar nyelvu cseveges utan is „csak” egy sallal gazdagodtunk.

Ezutan elkapott minket a „turista ekszij”, es meggyoztek, illetve meggyoztuk magunkat, hogy vegyunk reszt egy zenes-tancos programon, ahol hagyomanyos torok zene mellett kerengo derviseket is lathatunk majd. Hat, tulajdonkeppen nem volt rossz… a zene tenyleg egesz tetszett, de a dervisek a porgesen kivul tenyleg semmi mast nem csinaltak feloran keresztul. Ugyan , ilyenkor elvileg meg szorosabb egysegre lepnek az istenukkel, de ebbol nekunk semmi nem jott at. Besetaltak,leadtak a musort, az eloadas kozben kicsit dumaltak a zeneszekkel, oszt jonapot. Ennel kicsit jobbat vartunk.

Hogy a nap vegere azert kicsit feldobjuk magunkat beultunk elfogyasztani egy-egy iskendert (paradicsomos- joghurtos kebab – g egyik kedvence) es par pohar sort:)

A harmadik nap kicsit hektikusan telt. Eleve keson keltunk, igy a hosszu, tartalmas reggeli is elhuzodott. Ezutan kicsit faradtan indultunk neki a varosnak. Megneztuk az ugynevezett Bazilika Ciszternat, ami egy regi bazilika helyen epult. A foldalatti viztarozot aztan Konstantinapoly torok meghoditasa utan (1453) elfeledtek. A Belvaros lakossaga joreszt kicserelodott, igy nehany bekoltozott lakos meglepetessel konstatalta, hogy mikor a kannajat leereszti a foldalatti pincebe, akkor azt ivovizzel teli tudja felhuzni. Egyesek halat is fogtak ezzel a modszerrel. Ezutan kerult sor a ciszterna feltarasara, amit aztan a 20. szazad kozepeig elhanyagoltak. Ekkor azonban felujitottak, es megnyitottak a kozonsegnek. Tenyleg nagyon erdekes es jo elmeny egy ilyen foldalatti viztarozo, ahol a hatalmas teremben korbesetalhat az ember, alatta viz, tele halakkal, es koros-korul kb 300 oszlop. Raadasul az egesz olyan sejtelmesen van kivilagitva. Mindegy, aki jon Isztambulba, annak nagyon ajanljuk. J Itt meg elfogyasztottunk egy-egy adag kavet, majd utra keltunk megnezni az Haghia Sofia-t belulrol is.

Tenyleg lenyugozoek a meretei, es tenyleg tele van szep motivumokkal. Az viszont kicsit zavaro, hogy madarak ropkodnek benne. Errol az epitmenyrol azt kell tudni, hogy a bizanciak a hatodik szazadban epitettek kereszteny templomnak, es a torokok a varos elfoglalasa utan mecsette alakitottak, pl minareteket is huztak fel melle. Az Haghia Sofiaval szemben van a Kek Mecset, amit az egyik torok uralkodo azert epittetett, hogy a mar mecsette alakitott Haghia Sofia fenyet elhalvanyitsa. Tenyleg nagy es szep epulet lett belole. Az egyetlen bokkeno az volt, hogy hat minaretet epitettek a mecsethez, ami sok muzulman szamara problemat jelentett, hiszen ennyi minarete volt a mekkai mecsetnek is. Ezert utolag a mekkai mecsethez emeltek egy potminaretet, hogy azert a sorrend ne borljon fel J Lenyeg a lenyeg, a Kek Mecsetbe is bejutottunk nemi varakozas utan, es tenyleg gyonyoru latvany.

Az utolso napirendi pontunk a Topkapi szeraj megnezese – lett volna. Azonban az epulet hatalmas parkjaban setalva veletlenul egy gyonyoru kilatasal rendelkezo, tengerparti teazohoz jutottunk. A kb 270 fokos, naplementevel diszitett latvany azonban megakadalyozta, hogy meg nyitvatartasi idoben odaerjunk a Topkapihoz. A lenyugozo panoramaval rendelkezo helyen igy elkortyolgattunk egy (pontosabban ketto, mert kulon kancsoban van a suru tea, es a forro viz, amivel fel kell onteni) nagyobb kancso teat, es a Topkapi helyett inkabb csak setaltunk a varosban.

Masnap reggel aztan mar ultunk is a repulore, es meg sem alltunk Budapestig. De ez mar egy masik tortenet J

Mindenkit udvozlunk,

Anna + gabor