Különleges kutatás fájába vágtuk a fejszénket (vagy vmi ilyesmi, de biztos ertitek:)), melynek eredmenyeit a blogon fogjuk rögzíteni - ha minden jol megy... Tervünk, minél több nemzet vendéglátó szokásait (1-1 este alapjan) vizsgalgatni, aztan nektek megirni:). E temakor első bejegyzése volt a múltkori vacsorameghívás Duygu-éknál.

A következő gyöngyszem, Clairenél (g. francia országból származo kollégája) töltött esténk.

Clairetől emilen kaptunk egy meghívást, hogy hánykor, hol milyen esemény apropojan jelenjünk meg, ha gondoljuk.

persze, hogy ugy gondoltuk: megyunk J és viszünk piat (fincsi magyar bor, meg vmi soft).

Szerencsére közelben lakik a kolléganő, így minden nehézség nélkül, kb. 20 perces késéssel megérkeztünk, a mi házunkhoz/komplexumunkhoz nemileg hasonló épületegyütteshez. Miután a portáson is átküzdöttük magunkat (nagyon nem akarta megérteni, hogy mi meg vagyunk hívva és azért akarunk ilyen keson bejutni a komplexumba, es nem egyszeruan csak arra akarunk setalgatni….Még jó, hgy g elhozta a kinyomtatott emilt, amin rajta volt a név, hogy kihez megyünk meg a cím, hogy pontosan hova is vagyunk hivatalosak).

No bejutottunk, megtaláltuk a házat, becsöngettünk, felmentünk a lifttel és egy tárva-nyitott ajtó várt minket. (sehol egy lélek az ajtóban) gondoltuk, hogy mi bizony oda bemegyünk, max. valaki egy kicsit megdöbben. De végül is jól döntöttünk, mert az ajtón való belépés után ismerős emberek sziluettje rajzolódott ki a nappaliból nyíló erkélyen. Bekiabáltunk, hogy itt vagyunk, a házigazda kijött, üdvözölt minket egy-egy puszival, mi a kezébe nyomtuk a hozott zsákmányt (ja, a bor es a soft mellett vittünk még 4 sört is für alle falle). A cucc bekerült a hűtőbe mi meg be lettünk terelve a nappaliba, ahol volt 2 tovabbi kollega, azokat is végig köszöngettük, megkaptuk az első pohár borunkat/sorunket és magunkra lettünk hagyva, hogy nyugodtan szocializálódjunk a társaságban. (össesen 8-an voltunk, ezek közül kettőt ugye ti is ismertekJJ a többi 6 meg g. kollegái voltak mind….1 kivételével, aki egy feleség volt, de az is gyakran dolgozik a delegacioval, ahol g-ék dolgoznakJ)

Lényeg a lényeg, elfogyasztottuk az első pohár italunkat, ettünk fincsi pástétomot, jobbaknak még sonka is jutott, meg olajbogyó, beszélgettünk kollegákkal (ana is többnyire ismerte már a népeket a múltkori össznépi banzájról),  és készültünk az este fénypontjára… najó fénypontjaira. Mert bizony több is volt. A meghívás gondolatát ugyanis a rögbi vb döntője ihlette és ehhez kapcsolódott a vacsora, plusz a Francia honból hozott földi javak végig kostolásaJ.

Szóval rövid idő után a vacsora tálalódott. Volt fincsi saláta, sült krumpli és vörösboros marha vmi (anat egy vörösboros pörköltre emlékeztette a dolog erősen).

Miután ezekből jól bevacsoráztunk jöhetett a desszert: 3 féle francia sajt, olajbogyó és almáspite. Ami fontosat tanultunk a sajtokat illetően: a kör alakú sajtokat úgy kell felszeletelni, mint a tortát, hgy mindenkinek egyenlően jusson minden részből - mondjuk logikus, de a korabbiakban nem kozelitettuk meg ennyire human ill tudomanyos oldalrol ezt a kerdest...

Miután már moccanni alig bírtunk levetettük magunkat a kanapéra és elkezdtük nézni a meccset. mint megtudtuk, az angol es a del-afrikai csapat jatszotta a dontot. A játék lényege nekünk nem nagyon jött át. Leszámítva azt, hogy mindenki ugrik arra, akinél a labda van (erősen emlékeztetett minket a kicsi a rakás nevű jétékra.) Még jó, hogy volt 2 szakavatott rögbi szakértőnk is. Az egyik az angol srác, aki a dél-afrikaiaknak drukkolt (azert mert wakesben nott fol, es ezert, szerinte nyilvanvalo modon nem kedveli az angolokat, akik mellesleg szerinte meg rogbizni sem tudnak...) és Claire a házigazdanőnk JJ

Miután végigpüffölték egymást 2szer 40 percben és a dél-afrikaiak lemosták az angolokat a pályáról mi is úgy döntöttünk, hogy a távozás mezejére lépünk. Lassan összeszedelőzködtünk, elköszöntünk, megköszöntünk etc és elindultunk mindannyian a kijárat felé. Miután kiértünk az épületegyüttes vonzásköréből, már az is kiderült, hgy akkor mi most 6an benyomódunk az egyik kollega kocsijába, aki hazavisz minket (hehe, torokorszagban lattunk mar 7-8 embert is kiszallni egy ennel kisebb autobol...). Haza is vitt, meg is érkeztünk és konstatáltuk, hgy egy nagyon jó hangulatú (nem kizarolag az elfogyasztott alkohol miatt) estét zártunk megint.:)

Iyi aksamlar, vagyis jo este(ke)t! J 

Ana+gabor