ana+gabor ankaraban

2007.08.01

 Ez a nap is elkezdődött. Előző este kiválasztottuk, hogy g. milyen csini ruciban jelenjen meg első nap, szóval az öltözködéssel nem volt problémaJ, lementünk reggelizni és g. elindult az első munkanapjára…

Addig a. a szobában rávetette magát az internetre és felvette a kapcsolatot a sok előre begyűjtött török kontakttal, illetve válaszolgatott (hangsúlyoznám, h –gatott, vagyis nem mindenkinek sikerült J ) a magyaroknak JJJ

Mivel g munkahelye rugalmas, ha lakáskeresésről van szó, délelőtt 11-kor találkoztunk az első ingatlanos kislánnyal. Hmmm. Sztem én még ennyi lakást nem láttam 3 és fél óra leforgása alatt. Kb20ra tenném a lakások számát. Ami megdöbbentő volt, hogy ezekből 2 v. 3 volt az, amire azt mondtuk vna, hogy egész jó. Szerintem viszont (g) egész sok jó lakás volt, csak többnyire nem olyanok voltak, mint amilyeneket mi magunk elképzeltünk. Persze, ez részben adódott abból, hogy ez az ingatlanos valszeg nem ismerte az expatok igényeit, de emellett nem is kérdezett rá sem korábban, sem a „túra” elején arra, hogy pontosan milyen igényeink vannak. Bocs, ha túlmagyaráztam…

Ami külön élmény volt: kocsival vittek minket a környéken mindenfelé (minden ingatlanos ezt csinálta, mi felettébb kényelmes J), így volt esélyünk kicsit megismerni a környéket is. Amit már eddig is kiszúrtunk, hogy az eddigi egyik kedvenc éttermünk mellett van egy jó nagy kereszteződés, amit egy szép nagy forgalomirányító lámpa szabályoz(na). A tegnapi vacsora folyamán felfigyeltünk arra a jelenségre, hogy ezek itt egymásra dudálnak, ha vmelyik megáll a piros lámpánál, ha egyébként nem jön semmi. Nu, lényeg a lényeg, a mi kis autónk is különösebb lelkiismeret furdalás nélkül áthajtott a piroson JJ

Vissza a napi történések kronológiai ismertetéséhez. Fél óra szünet után (amíg a. elment magának pitát és padlizsánkrémet venni ebédre) megjelent a következő ingatlanos kislány és beültetett a saját autójába. Ez a menet már viszonylag gyorsan ment. Másfél óra alatt megnéztünk kb 8-10 lakást. (egyébként ezek között is volt 1-2 szebb, jobb)

A lábunk legyaloglása után (persze, persze kocsival vittek, de néha messze tudtunk csak megállni, és akkor mászhattunk hegyet, meg csúszkálhattunk le a lejtőkön, sőt még lépcsőztünk is egy csomót! J) g. visszament a munkahelyére, a. visszament a hotelbe pihizni.

Estére újra megjött a kedvünk a sétáláshoz. Fogtuk magunkat és röpke másfél óra alatt lesétáltunk Kizilayba. (ez kb. 3-4 km lehetett). Az előző napi Kizilay ismertetőből kihagytam egy fontos tudnivalót. A Kizilay szó jelentése félhold. Ott megvacsiztunk, megnéztük az ankarai éjszakai életet, megpróbáltunk busszal hazajönni, (ami sajnos nem sikerült L, biztos túlságosan elbíztuk már magunkat), végül haza taxiztunk, megfürcsiztunk és lefeküdtünk alcsizni. Csicsi J (bocs, g).

Hirtelen ennyi a 3dik napunkról.

g:Iletve az enyémről még nem! A kérdéseket megelőzve a munkámról, egyelőre inkább a munkahelyen eltöltött időről, dióhéjban. Kilencre mentem, ami ugye nálam elég nagy szó főleg , ha figyelembe vesszük az egy óra időeltolódást, vagyis CET szerint (értsd otthon) reggel 8-ra járok!!!! (Szandra, Alíz,  emlékeztek ilyesmire? J) Némi adminisztráció, pl a szerződésem eredeti példányának aláírása után (hurrá!) jó hosszú bemutatkozó kör következett. Mivel a kollégáim nagy része török, és a török nevekkel még hadilábon vagyok, képzelhetitek , hogy mennyire hasznos volt… najó, kicsit az volt, mert a velem szemben ülő kollégát Tolgának hívják, és ez csempészett némi vidámságot az első óráimbaJ (Tolga – Volga – bocs J) De sebaj, három év hosszú idő. A továbbiakban, 11 és fél 5 között fél óra szünettel lakásokat néztünk, az utolsó két óra pedig gyorsan elrepült a feladattal való ismerkedéssel. Hát, egyelőre részemről is ennyi.

ana+g