2007. 08. 08-11

Miket is hagytunk ki eddig?? Hmmm.

Szóval a lakással kapcsolatosan. Az előző bejegyzés folyamán említettünk egy ventillátort/szellőztetőt az ablakunk alatt, amivel meggyűlt a bajunk, de aztán meg is oldódott a dologJ. Később jöttünk rá, hogy nem is fejtettük ki eddig bővebben, de most kifejtjük..:)

Szóval az első lakásban töltött éjszakánk arról az ébresztőről maradt nagyon emlékezetes, ami reggel 4kor és 7kor szólalt meg az ablakunk alatt. Kiderült, hgy pont ott van vmi szellőztető, ami olyankor szokott szellőződni… Kicsit kiakadtunk, hogy az álom lakás mennyire mégsem az, és eldöntöttük, hgy ha nem oldják meg ezt nekünk, akkor azonnali hatállyal költözünk ki. De szerencsére a házi úrnak eléggé fontosak lehetünk, mivel du. már jött a hír, hgy meg van oldva…. Ez egész hétvégéig így is volt (mármint megoldva), amikor is vasárnap vhogy nem akaródzott reggel 6.40től este 10-ig abbamaradnia a szellőztetésnek, de ezt is megoldottuk, mivel megtaláltuk a megfelelő gondnok bácsit, aki azonnal kikapcsolta… (valszeg vki lusta volt ma kikapcsolni a cuccost L.) persze, mi is próbálhattuk volna őt hamarabb megtalálni.

Ja még annyit megjegyeznénk, hgy a festést elméletileg pénteken befejeztékJ gyakorlatilag sztünk jövő hét közepére végezni fognak minden szobával és a nagytakarítás is meglesz.. Ana: egyébkén a festő bácsinak és családjának köszönhető az első igazi törökös feelingem, mikor egyik du. becsöngetett egy néni a lakásajtón, két gyerekkel az oldalán, kézzel-lábbal elmagyarázta, hgy a festőt keresi, mire mutattam neki, hgy a nappaliban van. Erre a néni az egyik gyerekkel bemasírozott a lakásba tett-vett, magyarázott a férjének, kicsit segített (közben a kislány alaposan megvizslatta a szobákatJ,) majd dolguk végeztével nagy vigyorral a képükön elmentek. J (meg sem lepődtem, amikor másnap ugyanez a színjáték lezajlottJ) No de ennyi elég a lakásról…

Nu, de mi is történt még…

Péntek este voltunk Bahcevlievler-ben, ahol az aiesec ház van. (értitek HÁZ J, ami mondjuk gyakorlatilag nem nagyobb, mint a mi gödöllői irodánk, de mégiscsak saját házuk vanJJ, aminek a kertjében van az összes progijukJ). Szóval elzarándokoltunk az @házig, ahol megkaptuk az összes doksit( TN AN, meghívó levél), ami elméletileg kell ana vízumához. Ja, a gyakorlatról, meg a velejáró problémákról nem is írtunk. Szóval ana valszeg augusztus végétől a Türk Telekomnál fog, két hónapos, HRes gyakorlatot végezni. Az augusztus végi időpont viszont egyértelműen mutatja azt a problémát, hogy ana munkavállalási vízumának el kéne készülnie addig, amiről viszont kiderült, hgy ad 1) csak Mo.-n lehet megcsinálni az útlevelem kíséretében, ad 2) 4-6 hétig szokott tartani… (no én ezt szeretném megoldani sokkal hamarabb..) EZ a két tény vezetett odáig,hgy elzarándokoltunk a Lufthansához és előrébb hoztuk ana jegyét, hgy minél hamarabb beadhassa a vízumkérelmet…..

Az aiesec irodai látogatás után sétáltunk egy jót abban a negyedben, ( a negyed egyébként ritka hangulatos volt. Nagy éjszakai élettel, vidámsággal, színekkel, zenével) Gabiék ajánlatára felkerestük a Roka nevű helyet. Nagyon jó volt a kaja, de ami a legviccesebb volt az a felszolgálási mód volt, de nem lőjük le a poént, hátha jön még vki hozzánk látogatóba a blog olvasók közül, akit el akarnánk oda vinniJ. Szóval jól bekajáltunk,haza buszoztunk és eldőltünk aludni.

Másnap 12-re, előre egyezetett időpont alapján, mentünk a Karumhoz (bevásárlóközpont), ahol találkoztunk Kenan-nal (Kemál tesója) és barátnőjével. (sajnos a barátnő nevét nem igazán sikerült megjegyeznünk, L, de ha vki tud segíteni, azt megköszönnénkJJ). Szóval Kenánékat megkértük, hgy vigyenek el minket Ulusba, ami a régi Ankara volt (mielőtt még Atatürk kitalálta volna,h az új, világi török főváros nem Isztambul, hanem az akkoriban harmincezres kisváros lesz – hát igen, azóta több mint négymilliós metropolisz lett a kisvárosból…) és ami ma is őrzi kicsit az igazi Ezeregy éjszaka meséi feelinget. (és ahova ajánlott török, vagy helyi kísérettel menni, legalábbis helyi ismerőseink szerint)

Ulusban aztán sétáltunk egy darabig, megnéztük az egyik olyan épületet, ahol a parlament volt, és ahol kikiáltották a köztársaságot. Elvileg az eredeti berendezéssel láthattuk, és viaszbábuk is voltak, a legfontosabb szereplőkkel, Musztafa Kemálon kívül Inönüről hallottunk egyedül, mert Ankara asszem második legnagyobb sugárútját hívják így (két plusz infó, Inönü valszeg a parlament elnöke volt akkoriban, a másik pedig: találjátok ki,h kiről nevezték a LEGnagyobb sugárutat: hát, persze Atatürkről…). Aztán megnéztük még az Ankara Palace szállót, ami naggyon fontos vendégek szálláshelyéül szolgál napjainkban is, télleg gyönyörű épület, kívül-belül. Némi sétálgatás és autós kavalkád után pedig feljutottunk a kastélyba. Szűk terek, kicsi két-háromszintes házak, macskaköves utcák. Akinek a budai vár ugrik be, az rossz nyomon jár. Kicsit valójában lepusztult rész ez, és valószínűleg szegényebb emberek lakhelyéül szolgál. Egy igen meredek úton el lehet jutni a citadelláig, ahonnan remek a kilátás a városra. Ha megkapjuk Kenanéktól, akkor felrakunk egy képet magunkról, szép kilátással. Az egész területen persze remek a hangulat, az út szélén kendős nénik ékszereket és egyebeket árulnak, kisgyerekek galambokat kínoznak/idomítanak, és persze kéregetnek. Ez volt egyben az eddigi legrosszabb kalandunk is. A mellénk szegődött 5-6 éves forma gyerekek szóba elegyedtek helyi kísérőinkkel, majd a várat elhagyva pénzt kunyeráltak tőlük. Miután nemleges választ kaptak törökül beszóltak, elszaladtak, majd messzebbről megdobáltak minket vizespalackkal és kővel. Szerencsére rosszul céloztak…

Ezután sütiztünk, kávéztunk egy jót Ankara egyik külső negyedében, majd irány haza. Vacsiztunk egy jót az egyik közeli kebabos, köftés iskenderes helyen (csirke és bárány nyársakat, jó kis salátával, nyammmm). Még szerencse , hogy mostanség egyikünk gyomrával sincsen nagyobb gond.  Mivel egész nap majd’ negyven fokos melegben róttuk az emelkedőket, ezért  nem volt gond az elalvással…

 jócakát