ana+gabor ankaraban

A sok történés  közül az egyik legbejegyzésre érdemesebb:):) (ana családja figyelmesen olvasson:))

Gábornak már egyre nőtt és nőtt a haja az elmúlt x hónapban. (ez folyamat ugye természetes, de az embernek idővel el kell mennie fodrászhozJ) Hát minekünk ez az esemény mostanság jött el. A környéken van sok fodrász (értsd minden második sarkon van egy fodrász). Találtunk is egyet, ami vasárnap is nyitva van. Egy nagyon rendes, tiszta nagy fodrászat.

Tisztasághoz: mikor bementünk éppen két 10en x éves gyerek suvickolta az egészet….

Szóval bementünk, megkérdeztük mennyibe kerül egy hajvágás, mondta az összeget, mi kb. annyit szántunk rá (bár biztos szépen felkerekített így is), bólintottunk és az üzlet megköttetett.

Anna lehuppant egy kanapéra a bejárat mellett Gábort meg hátra vezették egy VIP szobába (értsd egy kis szoba, ahol egy személy hajvágása lehetséges).

Annát sem hagyták sokat egyedül unatkozni, mert hátrahívták őt is, hoztak neki kis széket így ő is figyelemmel kísérhette, hogy hogyan is zajlik a művelet.

Elsőször, mint általában, leültették g.-t és körbe türcsizték, aztán megmosták, az előtt lévő mosdóban, a haját. Eztán következett az első lépés:

Bekapcsolták a tévét, ami a tükör mellett volt, hogy ne unatkozzunkJ.

No, komolyra véve a szót. Vette a 20on éves srác az ollóját, előtte egyeztetett G.-ral, hogy milyen hosszúra szeretné, és elkezdte vágni a frizkót…. Nagyon sztájlosan. Mikor kb. a felénél tartott, letűnt kb 6 percre és aztán két teával érkezett visszaJ. Egyiket ana, másikat g. mellé lerakva.

Folytatódott a hajvágás. Elől-hátul-oldalt, míg egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a kettő (akik eddig takaríottak) 10en x évesből az egyik megjelenik a hajszárítóval és egy tükörrel. No, kezdtünk reménykedni, hogy lassan közeledik szabadulásunknak pillanata… (de naivak voltunkJ) Miután megszárította g. haját,  és megmutizta neki minden oldalról, már álltunk volna fel, amikor megjelent a kissrác egy újabb cuccal a kezében.

A fodrászunk intett, hogy ne siessünk sehova, mert még nincs vége a haccacárénak. Szóval g. visszahelyezkedett kényelmesen a székbe és várta, hogy mi következik.

A fodrász srác valami krémet kent az arcára, aztán meg egy fincsi iszappakolástJ (vagy valami hasonló cuccot). Hmm. Még jó, hogy ana is bent volt, mert így aztán ő sem maradt ki a vicces látványból.. Szóval vártuk, hogy megszáradjon a cucc. Közben a srác előkapta a cigijét és megkínált minket. (ilyet otthon HOL????)

Na, de megszáradt a cucc, megjelent az idősebb 10en éves és kezelésbe vette gábort. Fejét újra előre döntette és a szépen beszárított haját és az enyhén zöld arcát a vízsugár alá nyomta. Majd fejét hátradöntve, haját megszárítva elkezdte kicsit masszírozni a fejbőrét és a nyakátJ (aszem ez tetszett g.nak a legjobban az egészből). Majd újra megjelent a fodrász srác, újra beszárította a frissen vágott hajat, bezselézve irányba lőtteJ és utunkra bocsáltott. (ja, kifele vettük észre, hogy van külön VIP szoba gyerekeknek….

Fizettünk és boldogan távoztunk a fodrász szalonból, mintegy 40 perc után, sok élménnyel és jó hangulattal…

Anna egyik török barátnője (Duygu) volt oly kedves és meghívott minket magukhoz vacsorára, annak alkalmából, hogy amúgy is van náluk egy német ex-erasmusos ismerőse vendégségben és a mamája amúgy is főz… Szóval jöjjünk, mert tök jó lenne.

Több sem kellett nekünk és rávágtuk az igent. J Este fél 9re átmentünk hozzájuk. (tőlünk kocsival/taxival kb. 15 percre laknak)

A lakásba belépvén már várt minket a két vendégpapucs, anyuka, Duygu, húg és vendég srác. Mindenki végigcsókolt minket (Anna már volt náluk egyszer vendégségben, szóval őt, mint régi ismerőst üdvözöltékJ, de Gábornak is jutott a puszikból rendesenJ), bemutatkoztak, akiket még nem ismertünk és beterelődtünk a nappaliba beszélgetni. (a nappali bal oldalán elhelyezett étkező asztalra sandítva sejtettük már, hogy mi vár ránkJ)

Szóval 10-15 perces bájcsevely, majd az anyuka hívására asztalhoz ülés és a leves várása.

A törökországi levesekről tudni kell, hogy nem olyanok, mint az otthoniak (zöldség, hús, tészta meg víz), hanem sokkal sűrűbbek. Mintha egy főzelék össze lenne turmixolva, plusz egy kis vízzel felöntve.

Szóval elsőnek kaptunk egy sárgaborsó (g szerint csicseriborsó) levest. HMmmmmm. Nagyon finom volt. Ja és az itteni ételeket majd mindet citrommal eszik a népek. Szóval fincsi leves megcitromozva.

Másodiknak fasulye (na vajon mi lehet a fasulye… hát babJ) Egy bableves (g szerint inkább főzelékszerű) féle dolog hús nélkül… Hmm. Ez is nagyon finom volt, (bár a végén anna már alig bírta megenni). És persze mindenből a vendéglátók tálaltak, azaz nem lehetett azt mondani, hogy köszönöm, nekem ennyi pont elég. (azt, amit az ember tányérára kiraknak, illik megenni)

Mindezek után következett a főétel. J Szívecske alakba öntött rizs, 4 köfte (fasírtszerű dolog), töltött paprika és töltött padlizsán és egy kis padlizsános vegyes saláta…. (és persze itt is a háziak tálaltak). Hozzá kínáltak sűrű joghurtot (olyasmi, mint Görögországban), de azt semelyikünk nem próbálta ki.

Amikor a házi néni annára nézett megjegyezte, hogy nem kell mindent megenniJ.. Gondolhatjátok mennyire tele volt márJ

Miután befejeztük, visszaültünk a kanapéra szuszogni. Közben anyuka hozta a kávékat és a két fajta baklavát. J

Kis dumcsi, aztán 11 körül hazajövetel. Vicces volt. Mindketten kíváncsiak vagyunk, hgy vajon minden vendégség így néz –e ki… (akinek van más tapasztalata írjon már nekünkJJ)

ana+gabor

Na ez volt a nyálcsorgatós rész. (papa nem, nem hízunk kint a sok evéstől, sőt talán még le is adtunk kicsit)

Jaa majdnem elfejeltettem. Múlt héten voltunk „koktélozni”  g. munkatársaival. Hát mit mondjak, jó kis színes társaság jött össze.(3 angol, 1 bolgár,1 francia, néhány német meg oszrák, 1 litván, 1 olasz, 1 bolgár no és persze a rengetek török meg a 2 magyar). 3-4 pohár bor után már végképp mindenki nagyon vicces volt.

No hirtelen ennyi. Más nem nagyon jut most eszembe.

Készülünk a hétvégére.

Üdv néktek.

A+G

Vegyuk sorra, hogy mi minden tortenik itt, Ankaraban, amirol az elmult idoszakban, pofatlan modon nem szamoltunk be...

Hmm.

Gabor volt szep szulohazankban egy hetvegere,a Baross utcai lakast kiadasra felkesziteni... (ez egyben jelzes is arra, hgy a Baross utcai lakas KİADO. Ha esetleg erdekel a lakas, van hozza kedvetek es penzetek, esetleg ismerosotok, ismerosotok ismerosenek ismerose, akit erdekelhetne stb. ... akkor kontaktoljatok Gaborral, illetve tekintsetek meg a hirdetest fenykepekkel itt:
http://www.alberlet.hu/?menu=show&id=30483&type=0 )

Amig gabor otthon pakolt, addig Anna itt eldegelt Ankaraban:):) Takaritotta a lakast, nagyokat aludt, talalkozott regebbi es uj ismerosokkel, aiesecesekkel (1 pakisztani, 1 kazahsztani, 1 ukran, 1 marokkoi, 1 magyar(ez ana) es 6-7 oslakos torok), kostolt bari agyat..(azert nem szokott ra:), kiprobalta a rakit es setalt nagyokat. Gabor (penteken indult) vasarnap este erkezett vissza es masnap irany a melo.

Aztan a valotozatossag kedveert munka, munka es egy kis munka:):):):) (valtozo eredmennyel)

szerdan (19) megprobaltuk beoltatni magunkat infulenza ellen, ami sajna nem sikerult. (Molnar anyu, figyelsz!! rendesen oltatom magam itt is:):) persze, ez nem olyan konnyu, mert a voros felholdas hely (aki az elejen figyelt: Kizilay, ami egyebkent Ankara kozpontjanak is nevadoja – meg ugye, itten nem kereszt van...) elvileg normal munkaorakban nyitva van, tobbszoros erdeklodesre is csak ennyit tudunk meg. Eddig g ketszer kulon, egyszer pedig annaval probalkozott elcsipni a noverket, de mindannyiszor zarva talalta/talaltuk az irodajat...

A het folyaman gabor leszervezte az elso torok orankat hetfore. (ezt ma mar tudjuk, hgy el kell halasztani, mert g. kicsit szarul van meg mindig egy eros megfazasnak koszonhetoen...)

Aztan pentek estere konkret agendat (menetrendet) keszitettunk. Gabor lejott Aydınlıkbe Anna ele a munka vegeztevel es itt setaltunk egy nagyot. Korbejartuk a munkahelyemet, megnezegettuk a boltokat, csiri-csare hazakat. (ez a resz a viszonylag szegenyebb negyedek koze tartozik). Aztan beultunk vacsizni egy szimpi helyre, ahol nagyon finomat vacsiztunk. Nyammm. Vacsi utan elballagtunk ana kedvenc pekjehez (a kiszolgalo lany halali kedves es tud angolul egy cseppet, annak meg hogy hasznalhatja kicsit, vegkepp orul.. ebbol kifolyolag annak is orul, hogy anna neha bemegy oda es beszelget vele amig megveszi a reggelijet)

A kendoslanynal ettunk egy-egy güllacot. (ramadani specialis, rozsaolajjal keszult edesseg, akinek ez mond vmit, kicsit olyan mint a sutlac, de nem tul)

Miutan igy bevacsiztunk, felultunk egy buszra es elbuszoztunk Sıhhıyeig, ami Kızılay melletti egyik negyed. Anna ott megmutatta Gabornak azt a reszt, amit o akkor fedezett fel, amikor gabor otthon volt. Megneztuk a bolhapiacot, egy rettento hangulatos kavezot, Kızılayban a kiulos negyedet, a viragbazart (vettunk VİRAGOT a lakasba:):) es haza buszoztunk.

A nagyon jo pentek utan azonban arra kellett virradnunk, hgy g. megfazott, alig kap levegot es nagyon szarul van. Ez igy is maradt a nap folyaman, igy este a szulinapi partyra, melyre hivatalosak voltunk (ana egyik uj ismerosenek (Duygu) 23dik szulinapjara) csak A. ment. 

Vicces volt....sok kaja, sok reszeg kispajtas es vidam emberek, egy-ket ertelmes emberkevel.

Kicsit OFF: ugye, aztat halljuk mi a tavoli ajropaban, hogy ezek a muszlimok egyaltalan nem fogyasztanak alkoholt. Hat, azert ugy tunik – innen nezve – hogy ez nincs teljesen igy... DE, amit meg hallottunk itt, hogy Ramazan (a torok ramadan) alatt meg aztan, amellett, hogy nappal sem inni, sem enni nem szabad, alkoholt inni eleg nagy bun. Ugye, a ramazan egyutt koszontott be Rosh Hasanaval, a zsido ujevvel, vagyis szeptember 12/13 ota tart, majd egy honapig. Na, ehhez viszonyitva kell ertekelni anna reszeg kispajtasait, nameg azt,h g egyik kollegajara csutortok delutan a munkahelyen jott ra a sorozhetnek (aki azt allitja magarol,h o igenis muszlim vallasu, de nem tartozik a legjobb muszlimok kozeJ es meg no is volt a kollegaJ - g nem himsiviniszta, de lehet,h a kollegano nem uszta volna ezt meg ilyen konnyen mondjuk kelet-torokorszagban...)

Vasarnap otthon gyogyulas, keszules a hetfore. A munkara es az elso Egyetemi (METU-nek hivjak az egyetemet) napra.

Ma hetfo van.

ana beszamoloja az egyetemrol:

szoval reggel elindultam otthonrol. lementem kizilayba, ahol akadt egy kis problemam a megfelelo dolmus megtalalasaval (1-2 embert meg is kellett kerdeznem).

(a dolmus, aki meg nem hallott volna rola, enyhen lepattant minibusz, amit mas orszagokban iranytaxinak hivnak. Vagyis, ket vegallomas kozott egy konkret utvonalon kozlekedik meghatarozott arakkal, es barhol fel, illetve le lehet szallni.kulfoldiek itt ritkan hasznaljak, mert a soforok csak helyi nyelven ertenek, es az iratlan szabalyokat is csak a helyiek ismerik tobbnyire. Annyit meg ehhez, hogy az elso napokban probaltunk egy ilyenre felszallni, de meg azt sem sikerult megertetnunk a soforrel, h Kizilayba mennenk, ami Ankara egyik legnagyobb, minden helyi altal ismert varosresze...)

Kozben meg lattam egy not, akit 2-3 ferfi fogott vissza egy harmadik oltonyos szemenek kikaparasatol.... Sok idot mondjuk nem szenteltem nekik, mert kerestem a dolmusomat:):) meg is talaltam egy kb 100 meteres sorral. (annyian alltak ahhoz az 1 dolmushoz..) amikor is egy kb velem egyidos gyereket megkerdeztem, hgy ez a sok ember mind oda var-e. kozolte velem, hgy igen, de ha nem akarok feltetlenul leulni, akkor alljak oka a kis rovid „melleksorba”:)

tobb sem kellett. 2 percre ra mar bent alldogaltam a dolmusban. odaadtam az 1.20-amat (annyiba kerul Kizilay es ODTU,=METU, kozott.) es ami a legviccesebb volt: ugye tele volt az egesz kisbusz es a sok ember mind elore adogatta a penzt. (az elsosorba nem is szabad ulni, mert azok vegig dolgoztak:):) kifizeteskor a sofor mellett levo kasszaba, aztan meg visszafele, amikor a sofor kiszamolgatja a visszajarokat es kuldi hatra.

hat ez a kifizetes volt a legjobb. Hatra szoltak, hogy megy a 8.80 es akı 10essel fizetett, az szol, hogy neki annyi jar vissza, megkapja, azzal zsebre rakja. aztan ha kb mar sok embernek visszaadtak a sofor megkerdi, h ki nem kapott meg visszajarot es mennyi jar nekı vissza.... (na ezt hogy csinalnak meg otthon?????)
No, a kovetkezo vicces pont az a METU bejarata volt, mert a kapunal csekkoltak mindnekinek a diakjat. en szep csondben meghuztam magam es kinyitottam a penztarcam, mintha benne lenne. Meg jo, hogy rajtam gyorsan atsiklottak. (ezert volt fontos szereznem vmi iromanyt a tanarnotol, hogy hozza jarok.)

no de atjutottam az akadalypalyan, amikor abba utkoztem, hgy senki nem tudja, merre kene mennem. vagy 6-7 embert megkerdeztem, mindegyik iranyitott vhova es kellett egy jo ido, amig megtalaltam. (amikor megtalaltam a business administration ala tartozo epuletet, akkor kiderult, hgy mar jartam mellette egyszer:):)) No de akkor mondtak,  hogy a g209 terem az az uj epuletben van, ezert menjek at egyenesen az uton, aztan le es megtalalom:):):) no ezt meg is talaltam elsore::):)

egyebkent a terep nagyon jol nez ki. nehol gyer fenyoerdokon setalnak keresztul a hallgatok egyik epuletbol a masikba, es hatalmas nagy teruleten van az egesz. HATALMASON.

amikor bementem a Business Administration tanszek uj epuletebe ...es megkonnyebultem, hgy vegre az epuletbe eljutottam, elkezdtem felkutatni a fent jelzett termet. Azutan, hogy 1 hallgatoval + egy torok szemelyzettel konzultaltam:):) iki zero dokuz :):) (a nullat azt meg nem tanultam meg ) megtalaltam 20 perccel orakezdes elott a termet. Szerencsemre egy masik 'elso napos' hallgato is boklaszott ott, akirol kiderult, hogy a METUn Phdzik. Tobb sem kellett nekem, megkertem, hgy vigyen mar el a Tanulmanyi Osztalyra (TO), ahol vmi vendegkartyat, vagy ideiglenes diakot, vagy ki tudja mit adnak.

Szoval leslattyogtunk a TO-ra, ott megmondtak, hgy a keresett neni nincs ott, de mivel en sem spec. student, sem semmilyen hivatalos hallgatoja nem vagyok a METUnak, igy szinte biztos, hogy nem kaphatok semmit... menjunk el a tanarhoz es az irjon nekem vmit.

Szoval akkor elsetaltunk a tanarno irodajahoz, aki egy jofej nonek tunt. İrt nekem vmi jo hosszut (nem akarok belegondolni, hgy milyen lesz minden reggel 5 percet szorakozni azzal, hgy ezt odaadom a portasnak, aki a dolmusra felszall csekkolni mindenkit, mig mindneki arra var, hgy vegre tovabb menjen a kiskocsiiii.) no de nem parazom elore:)

Aztan vissza a terembe, ahol mar sokan voltak. Lecsuccsentunk es mar jott is a tanarno. Nekem  nagyon teccetosen beszel angolul. Beszelt a kovetelmenyekrol, az ev meneterol, magarol, meg arrol, hgy a METUs hallgatoknak buszkeknek kell lenniuk magukra, mert sok helyen jart mar, es biztosan allithatja, hgy a METUs hallgatok messze a legjobbak...., aztan elkezdodott az ora.

A hallgatok korabban (utbaigazitas kereskor) tapasztalt nem tul jo angol nyelvtudasa utan leesett az allam, amikor ugyan docogve, de valaszoltak arra a kerdesre, hogy a termeles novekedese milyen hatasa van a Balance sheet egyes elemeire.....

no lenyeg a lenyeg, kicsit megszeppentem, amikor olyan kifejezesekkel dobaloztak, amiket en meg nem is hallottam, no meg amikor a szamolas reszehez erkezett a dolog... No, lenyeg a lenyeg, lesz mit tanulnom a szemeszter folyaman.

Ora utan vissza a dolmusra (ezt is a Phds gyerek mutatta meg, mer a koordinaciomat kicsit elvesztettem a sok kalandozas utan:) onnan Kizilay. Kizilayban at a buszra (413), ami elhozott Aydinlik-be. (kozben vettem magamnak egy grapefruit levet:)). Turk Telekomban irany az ebedlo azt most meg mar itt csucsulok es dolgozom..

 Kozben gabor a munkahelyen fujta az orrat es probalt kicsiket dolgozni. Nahat, inkabb csak felsiker volt, de  legalabb hosiesen bent uldogelt egesz estig:)

 A hetre jo sok programunk lesz, remeljuk gyozunk majd beszamolnni rola:)

 cijasztok.

Sziasztok mindenkik!

Arra vetemedtem, hogy irjak kis levelet nektek, mert jol eltuntunk...

Mi is van felenk:

- munka

- Ana: nagyban probal haladni a kutatassal, de rendszeresen abba utkozik, hogy meg csak nem is valaszolnak neki a megkeresett vezeto telkomosok... (de nem adom fol:):) es egyebkent nagyon elvezem :) A nenik, akikkel egyutt dolgozom segitokeszek, kedvesek es tok aranyosak. foleg amikor elokaparjak azt a “sok”  angol tudasukat, hgy velem beszelgethessenek :):)

- Gabor is dolgozik. Eddig egeszen elvezi, legalabbis az utobbi honapokhoz kepest. Sok file van, sokan es sokat szidjak a helyi szervezeteket (foleg a CFCU-t, akinek ez mond valamit), ilyesmik. Azert, miota visszajott a “csoporttarsam” , azota nem ell megszakadni…. (Nem tudom,h irtam-e korabban, de harman vagyunk egy kisebb csoportban, a francia valtotarsam, es a torok asszisztensunk.) Na, aztat elotte sem kellett, de azota meg nagyobb a nyugi…

- Hetvegen voltunk a Fekete-tengernel az aieseces kispajtasokkal. Pentek este indultunk Ankarabol, es hajnali fel 2-re megerkeztunk a gyujtohelyre, Kocaeliba. Na, ez vicces kis tortenet. A neten/terkepeken eleinte szinte sehol sem talaltunk ilyen nevu varoskat. Aztan persze a Lonely Planet segitett: ott volt, hogy Izmit (Kocaeli). Mint azota kiderult, a cseppet sem kicsi (millios koruli), az orszag legfrekventaltabb reszen fekvo (Isztambul es Ankara kozti autopalya menten) fekvo varosnak ket hivatalos neve van, valszeg az Izmitet hasznaljak tobbszor, eleinte ezert nem talaltuk… azota persze kiderult, h rengeteg ilyen, ketnevu varos van Torokorszagban. Mindegy, mar ezt is tudjuk:)  

Szal, Kocaeli (Izmit) - onnan tovabb az UNESCO (Vilagorokseg) altal vedett Safranboluba..(reggel 7-re megerkeztunk:):) ott megreggeliztunk, neztunk regi, tipikus oszman torok hazakat. Megneztuk a piacokat (4 volt: rez, vas, allat, zoldseg/gyumolcs) Mentunk kis bazarba, edesseg gyarba (a hires neves lokum, azaz Turkish  delight, ahol persze, hogy kostoltunk:)) A lokumrol meg annyit,h g tobbszor kostolta mar Isztambulban, de eddig minden fajtanak az izet elviselhetetlennek tartotta. Valszeg, amit ezen a kornyeken kostoltunk, az nem a turistaknak keszult verzio volt, hanem a finom… (mondjuk ananak a finomabb sem izlett nagyon, de valszeg csak azert, mert nem evett meg a szarbol:))
Na, de tovabb: Lattunk ocsmany szobrot a foteren... Kesobb megtudtuk, hogy egy safrany viragot abrazolt, leven, hogy Safran(Safrany)bolu, errol a fuszerrol kapta a nevet. Utunkat folytattuk Inobulba, ami a tengerparton volt. Ott muzeum nezes, vacsi, parti a tengerparton a tuznel (az inkind 100 uveg sorrel:):) mondjuk mi kevesbe elveztuk a nem tul szinvonalas zeneszamokat, meg hat a tancikalas nagymesterei sem vagyunk (g:sztem ana igen, de o tagadja J)

Masnap irany a tenger. Nagy hullamok,meg jo hangulat es csak ket idiota magyar pancsol /rohog/ kuzd a hullamok ellen az egesz parton :):) a tobbiek a medenceben, ami a parttol 50 meterre volt… mint megtudtuk, a torokok szerint a tenger nagyon veszelyes, meg annal is veszelyesebb, ha az ember nyitott ablaknal alszik,mert attol persze 40 fokban is meg lehet fazni … na, mindegy, nagyon baro hullamok voltak, es telleg nagyon elveztuk a tengertJ

Pancsi utan ebed es irany Kastamonu: muzeum nezegetes, polgarmesterrel dumcsi es irany Kocaeli, ami a gyujtohely is volt. Vicces  volt meg Kastamonuban az oratoronynal. Ott volt a talalka a polgarmesterrel ,aki kulonbozo rendkivul hasznos  – ertsd: torok nyelvu – szoroanyagokkal halmozott el minket… de nem ez volt a lenyeg, hanem a remek kilatas a varosra, amit csak a gyulekezo fekete felhok sora rontott le egy kicsinyket. Kaptunk pogacsakat, teat, minden foldi jot, persze, ket percre ra elkezdett omleni az eso. Rohanas le a lepcsokon a hegyrol, mindenki otthagyott csapot is,  papot is, nameg a szoroanyagot es a pogacsat is. Amin ezzel kapcsolatban meg jot mosolyogtunk, hogy az egesz szervezobrigad ugy konferalta fel a heponinget, hogy tok jo kis meglepi var minket az oratoronynal. Tulkepp az ellatmanynak is nagyon orultunk, de az eso volt az igazi meglepi:)))

Az egesz kis kirandulas legrosszabb resze az volt, hogy nem tudtak idoben foglalni buszjegyet nekunk Ankaraba Kastamonubol, ıgy kenytelenek votlunk visszamenni veluk a kiindulo pontra (na, most Izmit vagy Kocaeli – figyelt a kedves olvaso??? :)) es onnan Ankara...(igy a 3 ora autobuszozas helyett kb. 13-at utaztunk) es hetfo reggel 7-re megerkeztunk Ankaraba......
es egy kis csiga: a kis kirandulasunkrol legkozelebb kepek is varhatok:)

- azota munka,munka,munka es a hetvege varasa:):)

- ja meg g. megy haza szept 14-16 Mo.-ra ugyeket intezni es ahhoz szervezkedett meg. Aki kuldene vmi izgis, fincsi meglepit ananak, az ne habozzon bejelentkezni! J

 - jaaaaaa es megy az utazasra invitalas ezerrel. SZOVAL GYERTEK, MERT BEPOROSODİK A VENDEGSZOBA ES TAKARİTHATJUK :( (ha masert nem legalabb ezert gyertek:):)

Halika nektek

ana+g

tehat, augusztus masodik fele 

Sziasztok

Tudjuk, hogy mar ezer eve nem irtunk, de a kitartok most megkapjak jutalmukat J
Szoval mi is tortent osszefoglalva az elmult 2 hetben:

·        Az aug 12-i heten a lakas tovabb rendezodott, szepult. Nagy nehezen befejeztek a festest, beszereltek a legkondit, aztan ujra festettek ott, ahol a legkondi szerelok elronditottak a frissen festett falat, majd vegul kitakaritottak. Mar nagyon rafert a lakasra...

·        Persze, mondanunk sem kell, hogy eddig kb ugy eltunk , mint a hotelben, tehat, takaritas hijan minimalisan pakoltunk ki, a borondokbol eltunk. Azert nagyon nem kell minket sajnalni (foleg azota, hogy kesz a lakas) J

·        Ana hazautazott aug.15-en, rettegve a torok nagykovetseg burokraciajatol  (tanulmanyi vizumert ment ana haza, hogy el tudja kezdeni a gyakorlatat).

o   A beigert 4-6 het helyett 1 nap alatt kesz lett a vizum JJ

·         Gabor 17-en este kovette anat Mo-ra

o   A repulos elmenyek mind2 esetben felejthetetlenek vtak… (kicsit tul sok(k) volt a torokbol, foleg a gyerekbol, a gepen J)

·        Az otthon toltott idoben csaladoztunk sokat, baratkoztunk is keveset es ugyinteztunk rengetegetJ

·        ·         Aug. 19-en reszt vettunk Ana batyjanak az eskuvojen, ami nagyon szep es jo volt

·        Aug 20-an pedig visszatertunk Torokorszagba

·        G belevetette magat a munkaba, A. meg ugyintezos allapotot vett fol lakas es egyetem teren… (aki nem tudna a penzugytan 1-et kell ebben a szemeszterben itt lehallgatnom, azt majd a kovetkezoben PU II. Meg vallalati penzugyek… szoval van finomsag eleg Borszekinek hala…..:S)

·        A. talalkozott aiesec-esekkel, akik bemutattak a munkahelyen (ahol kijelentettek, hogy szerda leven nem tudok aznap kezdeni, mivel csak hetfon lehet :D). Ez mar a masodik probalkozas volt, az elso alkalmat csipobol halsztottuk, mert az Anaert felelos HR-es vezetonek mitingje volt.... (hogy akkor miert nem tudtak a hetfoi kezdest mondani???)

·        Igy vagy 3szor minimum megunnepeltuk az 1. nap varasatJ

·        Aug. 26 Ana elkezdte a gyakorlatat a Turk Telekomnal (kutatast vegezni vezeto Telkomm cegek kepzeseirol… (ha vkinek esetleg van ilyen cegnel oktatasi osztalyon, HR osztalyon ismerose, nem juttatna el hozza pl emailen az elerhetosegeit??? Magyar es kulfoldi egyarant keresett)

·        Szoval lakast belaktuk, munka halad, ido szep es keszulunk aug.30ra, ami az itteni aug.20dika-szeru J (mondjuk foleg azert, mert kb akkor van, egyebkent Gyozelem Napja)

Hirtelenjeben ennyi

Jok legyetek! :D

Valaszok a korabbi megjegyzesekre:

Duleba Szabi: 6=altı    7=yedi     8=sekiz         9=dokuz      10=on

Poty= igen. Szunyalhacc nalunk J

Mazsi=  1) felreertesek elkerulese vegett, G es A egesz ido alatt egyutt tervez Torokorszagban lenni :D

           2) a repjegy ankaraba tenyleg draga, foleg BProl, ezert Isztambult is bele ajanljuk venni a turaba. Isztambulba lehet kapni Malevnal 50-60 korul jegyet mindennel egyutt. Isztambulbol meg jo buszok vannak Ankaraba 8-10 rugoert (kb 5-6 ora a busz).

Ja, utazashoz mındenkınek: okober-novemberben erkeznek az elso latogatok Pestrol, igy valszeg aztan mar nagyon popecek leszunk abban, hogy hogy erdemes jonni.:DDDD

Udv mindenkinek

A meg G

2007. 08. 08-11

Miket is hagytunk ki eddig?? Hmmm.

Szóval a lakással kapcsolatosan. Az előző bejegyzés folyamán említettünk egy ventillátort/szellőztetőt az ablakunk alatt, amivel meggyűlt a bajunk, de aztán meg is oldódott a dologJ. Később jöttünk rá, hogy nem is fejtettük ki eddig bővebben, de most kifejtjük..:)

Szóval az első lakásban töltött éjszakánk arról az ébresztőről maradt nagyon emlékezetes, ami reggel 4kor és 7kor szólalt meg az ablakunk alatt. Kiderült, hgy pont ott van vmi szellőztető, ami olyankor szokott szellőződni… Kicsit kiakadtunk, hogy az álom lakás mennyire mégsem az, és eldöntöttük, hgy ha nem oldják meg ezt nekünk, akkor azonnali hatállyal költözünk ki. De szerencsére a házi úrnak eléggé fontosak lehetünk, mivel du. már jött a hír, hgy meg van oldva…. Ez egész hétvégéig így is volt (mármint megoldva), amikor is vasárnap vhogy nem akaródzott reggel 6.40től este 10-ig abbamaradnia a szellőztetésnek, de ezt is megoldottuk, mivel megtaláltuk a megfelelő gondnok bácsit, aki azonnal kikapcsolta… (valszeg vki lusta volt ma kikapcsolni a cuccost L.) persze, mi is próbálhattuk volna őt hamarabb megtalálni.

Ja még annyit megjegyeznénk, hgy a festést elméletileg pénteken befejeztékJ gyakorlatilag sztünk jövő hét közepére végezni fognak minden szobával és a nagytakarítás is meglesz.. Ana: egyébkén a festő bácsinak és családjának köszönhető az első igazi törökös feelingem, mikor egyik du. becsöngetett egy néni a lakásajtón, két gyerekkel az oldalán, kézzel-lábbal elmagyarázta, hgy a festőt keresi, mire mutattam neki, hgy a nappaliban van. Erre a néni az egyik gyerekkel bemasírozott a lakásba tett-vett, magyarázott a férjének, kicsit segített (közben a kislány alaposan megvizslatta a szobákatJ,) majd dolguk végeztével nagy vigyorral a képükön elmentek. J (meg sem lepődtem, amikor másnap ugyanez a színjáték lezajlottJ) No de ennyi elég a lakásról…

Nu, de mi is történt még…

Péntek este voltunk Bahcevlievler-ben, ahol az aiesec ház van. (értitek HÁZ J, ami mondjuk gyakorlatilag nem nagyobb, mint a mi gödöllői irodánk, de mégiscsak saját házuk vanJJ, aminek a kertjében van az összes progijukJ). Szóval elzarándokoltunk az @házig, ahol megkaptuk az összes doksit( TN AN, meghívó levél), ami elméletileg kell ana vízumához. Ja, a gyakorlatról, meg a velejáró problémákról nem is írtunk. Szóval ana valszeg augusztus végétől a Türk Telekomnál fog, két hónapos, HRes gyakorlatot végezni. Az augusztus végi időpont viszont egyértelműen mutatja azt a problémát, hogy ana munkavállalási vízumának el kéne készülnie addig, amiről viszont kiderült, hgy ad 1) csak Mo.-n lehet megcsinálni az útlevelem kíséretében, ad 2) 4-6 hétig szokott tartani… (no én ezt szeretném megoldani sokkal hamarabb..) EZ a két tény vezetett odáig,hgy elzarándokoltunk a Lufthansához és előrébb hoztuk ana jegyét, hgy minél hamarabb beadhassa a vízumkérelmet…..

Az aiesec irodai látogatás után sétáltunk egy jót abban a negyedben, ( a negyed egyébként ritka hangulatos volt. Nagy éjszakai élettel, vidámsággal, színekkel, zenével) Gabiék ajánlatára felkerestük a Roka nevű helyet. Nagyon jó volt a kaja, de ami a legviccesebb volt az a felszolgálási mód volt, de nem lőjük le a poént, hátha jön még vki hozzánk látogatóba a blog olvasók közül, akit el akarnánk oda vinniJ. Szóval jól bekajáltunk,haza buszoztunk és eldőltünk aludni.

Másnap 12-re, előre egyezetett időpont alapján, mentünk a Karumhoz (bevásárlóközpont), ahol találkoztunk Kenan-nal (Kemál tesója) és barátnőjével. (sajnos a barátnő nevét nem igazán sikerült megjegyeznünk, L, de ha vki tud segíteni, azt megköszönnénkJJ). Szóval Kenánékat megkértük, hgy vigyenek el minket Ulusba, ami a régi Ankara volt (mielőtt még Atatürk kitalálta volna,h az új, világi török főváros nem Isztambul, hanem az akkoriban harmincezres kisváros lesz – hát igen, azóta több mint négymilliós metropolisz lett a kisvárosból…) és ami ma is őrzi kicsit az igazi Ezeregy éjszaka meséi feelinget. (és ahova ajánlott török, vagy helyi kísérettel menni, legalábbis helyi ismerőseink szerint)

Ulusban aztán sétáltunk egy darabig, megnéztük az egyik olyan épületet, ahol a parlament volt, és ahol kikiáltották a köztársaságot. Elvileg az eredeti berendezéssel láthattuk, és viaszbábuk is voltak, a legfontosabb szereplőkkel, Musztafa Kemálon kívül Inönüről hallottunk egyedül, mert Ankara asszem második legnagyobb sugárútját hívják így (két plusz infó, Inönü valszeg a parlament elnöke volt akkoriban, a másik pedig: találjátok ki,h kiről nevezték a LEGnagyobb sugárutat: hát, persze Atatürkről…). Aztán megnéztük még az Ankara Palace szállót, ami naggyon fontos vendégek szálláshelyéül szolgál napjainkban is, télleg gyönyörű épület, kívül-belül. Némi sétálgatás és autós kavalkád után pedig feljutottunk a kastélyba. Szűk terek, kicsi két-háromszintes házak, macskaköves utcák. Akinek a budai vár ugrik be, az rossz nyomon jár. Kicsit valójában lepusztult rész ez, és valószínűleg szegényebb emberek lakhelyéül szolgál. Egy igen meredek úton el lehet jutni a citadelláig, ahonnan remek a kilátás a városra. Ha megkapjuk Kenanéktól, akkor felrakunk egy képet magunkról, szép kilátással. Az egész területen persze remek a hangulat, az út szélén kendős nénik ékszereket és egyebeket árulnak, kisgyerekek galambokat kínoznak/idomítanak, és persze kéregetnek. Ez volt egyben az eddigi legrosszabb kalandunk is. A mellénk szegődött 5-6 éves forma gyerekek szóba elegyedtek helyi kísérőinkkel, majd a várat elhagyva pénzt kunyeráltak tőlük. Miután nemleges választ kaptak törökül beszóltak, elszaladtak, majd messzebbről megdobáltak minket vizespalackkal és kővel. Szerencsére rosszul céloztak…

Ezután sütiztünk, kávéztunk egy jót Ankara egyik külső negyedében, majd irány haza. Vacsiztunk egy jót az egyik közeli kebabos, köftés iskenderes helyen (csirke és bárány nyársakat, jó kis salátával, nyammmm). Még szerencse , hogy mostanség egyikünk gyomrával sincsen nagyobb gond.  Mivel egész nap majd’ negyven fokos melegben róttuk az emelkedőket, ezért  nem volt gond az elalvással…

 jócakát

ezzel a teknőssel kedzeném (a) a lakásról a sort :) ez az állatka figyelt be a konyhaablakon, mikor egyik nap ott dolgoztam :D:D:D:D::D
 
najó és akkor a várva várt lakás:
a konyha: jó nagy, ikea stílusú konyhabútorral. a konyhagépek modernek és mind beépítettek. a látszt ellenére mind2 oldalon vannak polcok, csak nem fértek bele egy képbe:) a reggeliző asztal székei viszont belelógnak, így talán el tudjátok képzelni...
a berendezés közül kiemelnénk kettőt: a mosogatógép, ami az első nap elromoltt, a második nap megjavítódott és délutánra már hangosan sípolt :) és a konyhamalacot, amit megkérdeznénk más tanult kollégákat, hogy hogy érdemes ezt a dolgot használni??????

és a harmadik kép a fürdőszobáról

ana ott integet a tükörben :) teljesen korrekt fürcsi káddal. az egyetlen fájdalmunk a lakással, hgy csak ez az egyetlen wc van benne..... pedig szinte minden lakásban, amit néztünk, volt 2

a negyedik kép a hálószobánkról készült: nagy ágy, beépített szekrény, fésülködő aztal (és az ablak, ami alatt a híres-neves szellőző van:), ami már esténként nem fújtat:))

Kapunk bele egy tv-t és egy állványt hozzá

Következzék az ötödik kép a vendégszobáról, ahol még az összes cuccunk van a festés miatt.... (no comment)

értítetek, vendégszoba, ahova a vendégeket várjuk :):):)

(és félreértések elkerülése végett, a képen látható szimplaágyon kívül, van még egy szétnyitható kanapé a nappaliban:))

végül a nappali:

itt is nagy rumli van még, de csak átmenetileg :). a helyükre kerülnek a bútorok is később és a dobozokban felhalmozott légkondi is beteljesítheti küldetését (ránkférne::)

ja és kijárat is van az erkélyre  (ez jobb oldalt látható, a fenti képen), ami tök jó, mert 4esben is ki lehet ülni pl reggelizni

Szóval kezdjem az elején:

Vasárnap: hétvégézés ezerrel. Alvás sokáig, pihi, ügyintézés otthoni dolgokkal kapcsolatban, távolsági megoldásokkal (email, internet). Du felkeltünk elmentünk sétálni a Bülten sokak (utca). környékére, ahol a giccses lakás volt. (A séta célja az volt, hogy tudjuk mégis gyalog milyen messze van mindentől.) Sétáltunk kb. másfél órát és aztán találkoztunk Aykannal (köszi, Eszter). Beültünk sörözni a Kogulu park (Hattyús park, vagy vmi ilyesmi. Őszintén szólva nem egy szép park, rengeteg emberrel és galambbal, ami még akkora probléma nem lenne, de jó szemetes is) melletti sörözőbe. Ekkor ittuk az első sörünket, legalábbis a. Törökoban – legalábbis Anna, g gyomra olyan beteg volt, h még a sört is kihagyta, durva,mi? Beszélgettünk egy nagyot mindenféléről. (pl: merre fele utazgassunk Törökoban, ha jót akarunk magunknakJ, meg hasonlók). Dumcsi után haza buszoztunk, Migrosban vettünk még magunknak vacsira ezt azt. (pl..dolmát= szőlőlevélbe csomagolt fűszeres rízs, van ilyesmi Görögországban is). Közben persze folyton dilemmáztunk, hogy akkor most melyik lakást válasszuk, a Mesa Koza Plaza-t, vagy a giccseset, ami nagyon-nagyon jó környéken van aranyos lakás, csak kicsit kisebb, mint a másik.

Megvacsiztunk és korán lefeküdtünk aludni, mivel másnap meló. JJ

Hétfőn reggel korán keltünk. G. ment melózni, Anna meg pihizett még otthon egy sort. A délelőtt folyamán megoldódott a dilemmánk. G. munkahelyén az illetékesek megválaszolták, hogy nem választhatunk 2+1-nél nagyobb lakást, mert azt nem fogja a delegáció jóváhagyni… és mivel ők fizetnek, ezért ez egy elég fontos szempont volt. Szóval maradt a Mesa Koza Plaza (képek később lesznek csatolva) Az egész komplexum kb 5-6 éve épült, a lakás teljesen modern. A bútorozás nagyon szép. 24 órás őrző-védő szolgálattal, a házban kb tízméteres uszival, jacuzzi- val, meg hasonlókJ. Aki járt Eszternél, az tudja miről beszélünk, ő ugyanebben a komplexumban, de egy másik épületben lakott, nagyon hasonló lakásban. Délután fél5re meg is beszéltük az ingatlanos kislánnyal és a tulajjal egy időpontot. A találka gyorsan megvolt. Megbeszéltünk minden részletet és másnapra egy következő időpontot a szerződés aláírása végett.

Még a hétfői naphoz tartozik, hgy nyitottunk bankszámlát az ebédszünetbenJ, persze, hgy kiálltuk a 40 perces sort, mire megmondták, hgy egy másik asztalhoz kell mennünk, ahol nem áll senkiJ

Másnap, miután gábor reggel 9re elment a dogozóba, 12.15re az édzsenszi (ajansi?) megbízott gyereke megjelent egy autóval a hotelnál, felkapta az összes cuccunkat, mármint mind a két nagy böröndöt, a két kicsit (a laptopot ana vitteJ) betette a kocsiba a cuccokat (ana magától beült az anyósülésre). Elszállította a cuccokat és anát az új lakásbaJJJJJJJJ)J: és miután lepakoltak mentek tovább az édzsenszi irodájába. Anát lepakolták, itattak vele egy pohár vizet, gáborért elment az autó és 13.10re már mindenki ott volt. A szerződő felek és a kislány az ügynökségtőlJ.

Minden papír elolvasódott, kitöltetett és TADAMMMM aláíródott a bérleti szerződés JJJJJJJJ nem kis örömünkre.

Első utunk az ügynökségtől rögtön az új lakásba vezetett, ahol már várt a manager, aki a házat vezeti, meg akihez minden problémánkkal fordulnunk kell. Jött a festő is, meg a takarítónő is és rendre elkezdtek dolgozniJ (azt elfelejtettem mondani, hgy a háziúr kifesteti az egész lakást, mert 5 éve nem volt festve és mondta, hgy addig ne költözzünk be, de mi aszontuk, hgy inkább beköltöznénk ( a hotel sem volt túl jó, meg már csak anyagi okokból isJ).

Szóval kedden becuccoltunk az új lakásunkba. (képeket lásd majd később). Du. g. visszament a melóba, a. meg beült egy kávézóba, ahol lehet érzékelni a szomszédból jövő zárolatlan wifitJJ

Ezen a délutánon a-nak sikerült elintézni hogy „match”-re állítódjon a státusza az InsightXP-ben JJJJJ. Magyarul talált magának az aiesec-en keresztül egy gyakornoki helyet a Türktelekomnál HRes gyakorlatra ahova 85%, h felveszik egy 2 hónapos gyakorlatra JJJJJ (aszem kicsit eredményes napnak ítélhetem ezt meg így utólag). Szóval mind a magyar aiesec-eseek (lcvpx és lcvpc) és a török aieseces (lcvpx) segítségével sikerült a direct match-et lebonyolítani. Ami nagy kérdés még, hogy lesz anának olyan vízuma, amivel dolgozhat is itt gyakorlaton. Ennek vszínű az lesz az ára, hgy a. hamarabb haza fog menni Bp-re (anna: anyámék halljátok???), hogy a vízumot lezsírozhassa a nagykövetségen…. Pfffff, (a: anyu, apu pontos időpont csak később lesz)

Nu, miután kedd este a és g. újra találkozott a meló után, úgy döntöttek, hgy megünneplik a nap eredményeit és beülte a Lazoli-ba J fincsi halacskát vacsorázni. Utána elmentek még a Migrosba vizet, meg másnapra reggelit venni és hazasétáltak az új bérleményükbe.(A lakáshoz vendégjelölteknek infó: van vendégszoba, de csak egy nagyobbacska szimplaágy van benne. A nappaliban azonban van olyan kinyitható kanapé, ami duplaággyá varázsolható J)

Na hirtelenjében ennyi. A szerdai nap hasonlóan telt, mint az eddigiek: g. dolgozik, ana itthon vigyáz a festőre és próbálja megszervezni a vízumát, meg az egyebeket.:)

2007.08.04

Végre hétvégeeeee. A reggeli koránkelések és a gyomrot kicsit próbára tevő, de teljesen kiürítő (L) események után jól esett fél 10-ig aludniJ.  Fél 10-kor sajnos muszáj volt felkelnünk, mert különben lemaradtunk volna a reggelirőlJ (kahvalti). Emellett internet kávézót kellett még találnunk (a hotelben folyton szórakozik az internyet) és randiznunk kellett az ingatlanos nénivel, aki a péntek hármas találkát lemondta…

Közben vicces kis szitu született, mivel kicsit összekavarodtak a dolgok a Mesa Koza Plazas lakás miatt. A tegnapi kislánynak, aki alacsonyabb összeget mondott bérnek és egyébként is sokkal szimpibb volt a néninél, aszontuk, hogyha kötünk szerződést a lakásra, akkor azt az ő ügynökségükkel (acenci) kötjük meg. Amikor ezt a néni megtudta elkezdte nekünk magyarázni, hogy hiszen ők mutatták meg először. No mindegy, megmagyaráztuk neki, hogy mi meg a másiknak mondtuk azt először, hogy velük kötünk szerződést, ha kötünk, mert ők minden kérésünket egyeztették a bérbeadóval, és még így is hamarabb jeleztek vissza, hogy a bérbeadó ezekkel a feltételekkel is kiadja a lakást annyiért, ami a mi limitünk…

Mindenesetre a néni is mutatott még 1-2 szépet és megbeszéltünk vele még egy időpontot fél 5-re. Kirakattuk magunkat a Tunus caddesin (Tunali) egy türkcell iroda mellett. Már régóta tervezgettük, hogy kéne venni török mobcsit J, szóval vettünk rögtön két telefont. Azok számára, akik esetleg arra vetemednének, hogy érdekli őket a török számunk: Gabor: 0090.5385803317, Ana: 0090.5385809866.

Telefonvásárlás után sétáltunk még egy hatalmasat. A séta közben azért beiktattunk egy kis ebédet isJ, ami tényleg kicsi volt. De ebéd csak annak járt, aki vállalta, hogy nem távozik belőle azonnal, uh csak Ana kapott incsiri-mincsiri fincsi kajcsit. (bocs, de már csi hiányom voltJ)

Fölfele busszal jöttünkJJJ (ebből kiderült, hogy sikerült a buszra jegyet vennünk). Lefeküdtünk kicsit pihcsizni, blogcsit írni és talicsiztunk a fél 5-ös nénivel. (aki már összekeveredett volna ingatlanosok ügyében, eddig két kislányról és egy néniről volt szó, plusz egy fiúról, aki az egyik kislányt helyettesítette egyszer. A néni mutatta eddig egyébként a legjobb lakásokat)

A néninek sikerült egy olyan lakásba vinnie minket, ami mindent tud. 3 légkondi, 2 hatalmas terasz, jacuzzi-s fürdőkád, kilátás a városra, hatalmas tévé a nappaliban, szobában,  jó helyen (kavaklidere, 10 percre a Tunali-tól 20 percre Kizilay-tól) stb.. A lakás tényleg haláli, egy kicsi apró problémánk akadt vele, (azonkívül, hogy nincs uszoda a házbanJ).  A berendezés a nappaliban. Sztem elég, ha csak annyit írunk, hogy a domináns színek a halványzöld és a lila, ill. giccs a lakás berendezésének 60 százaléka. Rendesen feldobta nekünk a labdát. Mindkettőnk szerint most ez a legesélyesebb lakás. (Végül is itt is lehet szép nagy színes ágytakarókat, lepleket kapni, amivel le lehetne fedni a világoszöld bőrkanapékat. (és van egy elég nagy raktár helység, ahova be lehet pakolni az összes giccses cicomát)

Lakásnézés után, végre elértünk a megérdemelt pihenéshez, hazavetődtünk a hotelbe és (most) pihizünk.

Estefelé, amikorra Ana eleget olvasgatott és g is kialudta magát (azért nem teljesen ;-)), akkor lesétáltunk vacsizni. Sajnos megint csak a jó gyerekek kaptak enni, aki a hasával menőzik, az sajna csak illatokkal és kostolóval kellet, hogy jól lakjon (persze ez is sok volt a gyomromnak…).

Este még harcoztunk egy kicsit a szállodában a nettel (sajnos ő győzött megint, de sztem nem volt fair a küzdelem…). Aztán eldőltünk és CSICSIkáltunk JJJ

2007.08.03

Elkezdődött az 5.-ik napunk Ankarában. G viszonylag korán be akart érni, mivel reggel 9-től tréningszerű megbeszélése volt. :S. Ana, mivel aranyos, jó fej és kedves, és amúgy sem tudott visszaaludni, lement vele reggelizni és elindította útjára.

A: Reggel 10-re beszéltem meg Murattal találkozót. (Gabi, Kemal nagyon köszönöm a kontaktot). Murat fél 11re begurult kék autójával  és elindultunk az általa előre megtervezett városnéző útvonalon. Nagyon vicces volt, mert én őt folyamatosan Ankaráról, Töröko.-ról faggattam, ő meg engem Magyarországról, illetve Bp.-ről, mivel már csak arra vár, hogy megkapja a vízumát és repülhessen Bp.-re dolgozni JJ (valszeg 1 hét és már ott lesz).

Szóval Murat gyerek beültetett az autójába és elindultunk. Először is körbe autóztunk Bahcelivlerben, Emekben (ezek egyes negyedek nevei). Ezek olyan részek, szerinte, ahol nagyon jókat lehet enni, inni, szórakozni és biztonságos. ( A legjobb környék azért szerinte is Gasiosmanpasa=GOP, ahol jelenleg mi is tartózkodunkJ). Próbálta tanítgatni az utcák neveit, mutatgatni, hogy miként tudok odajutni. Megmutatta, hol van a városi könyvtár, az Atatürk mauzóleum és kivitt a METU= ODTÜ (Middle East Technical University) –re ,ahol elméletileg a Pénzügytan I.-et fogom lehallgatni :S. Azt is elmagyarázta, hogy miként próbáljak a proffal dűlőre jutni az óralátogatási igazolásom kapcsán.

Az egyetemet egyébként úgy kell elképzelni, hogy a várostól kb. 10 km-re lehet és akkora, hogy külön éttermek, kávézók, parkok találhatóak benne. A bejáratnál, meg azok a hallgatók stoppolnak, hogy bejuthassanak a bentebb elhelyezkedő tanszékek épületeihez, akiknek nincs autójuk. Megmutatta, hol van a Business Administration tanszék épülete.(SZIE-sek, nem emelete, hanem akkora külön épülete, mint maga a Tessedik J)

Utána átautóztunk a Bilkent egyetemre, ami a METU szomszédságában van (kb. 1 km). Mivel Murat (és Kemal, akinek a neve ki van rakva a 2005-ös 10 toptalent hallgatók közé) ide járt egyetemre, itt több időt töltöttünk. Megmutatta a biotech tanszék épületébe beépített 10 méteres Foucault ingát, körbesétáltunk az egyik parkban, leautóztunk a Concert Hall-ig.

Az egyetemek körbejárása után mutatott még 1-2 helyet Bilkent-en belül, ahova le lehet járni szórakozni, bevásárlócenterezgetni….( több centert is akart vna mutatni, de felvilágosítottam, hogy ezzel ne fáradjonJJJ)

Délután 2 körül elindultunk, hogy ebédeljünk. (előtte megkérdezte, hogy inkább fedett, vagy fedetlen helyet preferálok, mire én mondtam neki, hogy fedetlent). Sikerült egy olyan parkba vinni ebédelnie, (sajnos a nevét elfelejtettem, de Gabi, Kemál segítsetek, ha rájöttök hol van ez) ami kint volt szinte teljesen a városból és egyfajta Margit-sziget feelingű hely volt. (elméletileg Kemal-lal és Gülen-nel idejártak sokat) A hely nagyon-nagyon jó volt, kár, hogy a gyomrom kevésbé. Sebaj, ettem egy fél adag Gözleme-t és ittunk sok ücsit a melegre való tekintettel.

A végére tartogatta a legjobbat. Autóztunk-autóztunk és egyszerre csak egy tavat pillantottunk meg a hegyek között. Elmondta, hogy ez a METU-höz tartozik és csak METU dolgozók, hallgatók mehetnek be, de majd ő jól megbeszéli a portással. Sikerült is neki beadni, hogy én a METU-n fogok dolgozni, mint magyar előadó (legalábbis nekem vmi hasonlót mondott utólag és a magyart = macaristan – t értettemJ). Lényeg a lényeg, beengedett a portás némi apró fejében és körbeautózhattuk a tavat. Tényleg szép volt.

Ezek után már nagyban siettünk vissza g. munkahelyéhez, mivel 3-ra volt megbeszélve időpont az egyik ingatlanossal.

Szóval 3 után 12 perccel elköszöntem Murat-tól, kiszálltam a kocsiból és találkoztunk Gáborral.

G: vissza a kilenckor kezdődő tréninghez, megbeszéléshez. A munkámról kiderült, hogy hasonlót kell majd csinálnom, mint korábban, a PHARE program alatt az ESZÁ-ban, csak a másik oldalon, a Delegáció székében ülve (najó, ezt már eddig is tudtam). A PRAG-ot használjuk itt is, csak a 2007-es verziót, én asszem a 2003-ast láttam utoljára. Felosztottuk a reggeli megbeszélés elején a várható augusztusi projekteket, és nagyjából azokat kaptam, amiken korábban Eszter is dolgozott. Ami kicsit ijesztő, hogy persze grantom egyáltalán nem lesz, viszont service, supply, twinning es works (!!!) viszont annál inkább. Őszintén szólva ez kicsit megijeszt. Bocs azoktól, akiknek ez kínaiul volt.

Én a Delegáción belül a Section E-ben dolgozom, kb 20 másik kollégával együtt. Ez a szekció az uniós támogatások szabályos felhasználásáért felelős, vagyis, pénzügyi és közbeszerzési ellenőrzéseket és egyéb adminisztratív feladatokat végez. A közbeszerzési és szabályossági ellenőrzéseket végzőket a szekción belül különböző teamekbe sorolták, asszem szektorok/témakörök alapján. Én az összevont A+B szekcióba kerültem, ahol rajtam kívül egy nagyon tapasztalt negyvenes francia hölgy (Claire) és egy fiatal török asszisztens dolgozik (Zeynep). Mindketten nagyon barátságosak és segítőkészek, de főleg Claire segít mindenben. A teamünk fő szektora nagy szerencsémre a mezőgazdaság, amihez összesen annyi közöm van, hogy szeretek traktoros képeket nézegetni…  De sebaj, három év és profi leszek állategészségügyből, mikrobiológiából és a kapcsolódó területekből, mert főleg ezeket a területeket támogatjuk (értitek, MI, az Európai Bizottság JJ). A reggeli szeánsz tréning részében megmutattak kb 5-6 féle elektronikus rendszert, amelyek mind adminisztrációra szolgálnak, többnyire  Brüsszel irányába… ne kérdezzétek,h minek ennyi rendszer, és persze azt se, hogy mennyit jegyeztem meg a használatukból a kb egyórás képzésfélén…. (bezzeg az EMIR JJJ, hogy a sokak által szívből gyűlölt MEMOR-ról ne is beszéljek, ami azóta jól megérdemelt feledésbe merült).  A délutánom nagy részét egyébként az egyik újonnan megismert rendszerrel (Sysper 2) való harcozás töltötte ki. Persze ő nyert L

Megpróbálok pár képet is beilleszteni, amit a hotel szobából csináltunk Ankaráról:

első: esik az eső (fél) Ankarában

második: megy le a Nap Ankarában (a Sheratontól, nagy magas épülettől, visszafele rész Kavaklidere)

harmadik: este Ankarában(középpontban a Kocatepe Cami)

2007.08.02.

Hát, a hajnali kelésre már szót sem vesztegetek… J

A közös reggeli után a megszokott munkamegosztás szerint szétváltunk, Ana maradt a szobában netezni, intézkedni, g pedig elindult melózni. A második nap is adminisztrációval indult. Elég vicces, hogy a Delegáció részéről a Török Külügyminisztériumnak küldött, rólam szóló tájékoztató levélhez 8, azaz nyolc darab igazolványképet kellett csatolni. Azt hiszem, hogy ez még az EU-szintű bürokráciát is felülmúlja, hiszen önállóan beadott pályázatnál eddig maximum hat példányt kértünk.J A délelőtt tovább ismerkedtem, tanultam az új rendszert, és vártam a harmadik ingatlanügynökkel való találkozást (ő nem kislány volt J).

Ennek a néninek sikerült 2 óra alatt több olyan lakást is mutatnia, ami komolyan elgondolkodtatott minket. Az egyik a Mese Koza Plaza-ban, melyhez úszómedence és konditerem is tartozik J, a másik meg a Tunali Bulvarin, amiről azt kell tudni, hogy tele van kajáldákkal, boltokkal, emberekkel, élettel és a lakáshoz tartozik egy hatalmas erkély is, mely a bérbeadó által fel van szerelve kertibútorral, sütögetéshez alkalmas dolgokkal, hintaággyal, meg társaikkal.

Ezzel az ingatlanossal végeztünk délután 1-re. ( A következővel du. 17.30-ra volt megbeszélve időpont.) Szóval g. visszament dolgozni, ana meg hazament aludni, mivel kicsit kivoltJ.

G délután már valóban dolgozott. J két anyagot kaptam átnézésre. A feladatom az, ami a három év alatt is a fő feladatom lesz. A törökök (CFCU) által beadott anyagok ellenőrzése, az EU által meghatározott közbeszerzési, pénzügyi és egyéb eljárásrendeknek való megfelelés szempontjából. Néhányotok érteni fogja: PRAG, ex-ante, DIS - mondjuk azzal nincs minden rendben, akinek ezzel egyből összeálltJ

Du. 17.30kor találkoztunk az első szerdai ingatlanos kislánnyal, aki megmutatott vagy 20 lakást. Ma már sikerült elérni, hogy mielőtt elindultunk vna, megmutatta, hogy miket hozott, így vagy 8at alapból kizártunk… A végén azért csak mutatott 1-2 aranyosat, de hogy adjunk neki még 1 esélyt megbeszéltünk vele még egy időpontot holnapra (péntekreJ, amikorra már amúgy is van 2 időpontunk a másik két ingatlanossalJJ)

Este vacsi, az eddigi kedvenc éttermünkben (ahonnan a piroslámpás kereszteződést is látniJ), séta haza és pihi, ügyintézés, blog írogatásJ

Jócakát mindenkinek

Ana+g

2007.08.01

 Ez a nap is elkezdődött. Előző este kiválasztottuk, hogy g. milyen csini ruciban jelenjen meg első nap, szóval az öltözködéssel nem volt problémaJ, lementünk reggelizni és g. elindult az első munkanapjára…

Addig a. a szobában rávetette magát az internetre és felvette a kapcsolatot a sok előre begyűjtött török kontakttal, illetve válaszolgatott (hangsúlyoznám, h –gatott, vagyis nem mindenkinek sikerült J ) a magyaroknak JJJ

Mivel g munkahelye rugalmas, ha lakáskeresésről van szó, délelőtt 11-kor találkoztunk az első ingatlanos kislánnyal. Hmmm. Sztem én még ennyi lakást nem láttam 3 és fél óra leforgása alatt. Kb20ra tenném a lakások számát. Ami megdöbbentő volt, hogy ezekből 2 v. 3 volt az, amire azt mondtuk vna, hogy egész jó. Szerintem viszont (g) egész sok jó lakás volt, csak többnyire nem olyanok voltak, mint amilyeneket mi magunk elképzeltünk. Persze, ez részben adódott abból, hogy ez az ingatlanos valszeg nem ismerte az expatok igényeit, de emellett nem is kérdezett rá sem korábban, sem a „túra” elején arra, hogy pontosan milyen igényeink vannak. Bocs, ha túlmagyaráztam…

Ami külön élmény volt: kocsival vittek minket a környéken mindenfelé (minden ingatlanos ezt csinálta, mi felettébb kényelmes J), így volt esélyünk kicsit megismerni a környéket is. Amit már eddig is kiszúrtunk, hogy az eddigi egyik kedvenc éttermünk mellett van egy jó nagy kereszteződés, amit egy szép nagy forgalomirányító lámpa szabályoz(na). A tegnapi vacsora folyamán felfigyeltünk arra a jelenségre, hogy ezek itt egymásra dudálnak, ha vmelyik megáll a piros lámpánál, ha egyébként nem jön semmi. Nu, lényeg a lényeg, a mi kis autónk is különösebb lelkiismeret furdalás nélkül áthajtott a piroson JJ

Vissza a napi történések kronológiai ismertetéséhez. Fél óra szünet után (amíg a. elment magának pitát és padlizsánkrémet venni ebédre) megjelent a következő ingatlanos kislány és beültetett a saját autójába. Ez a menet már viszonylag gyorsan ment. Másfél óra alatt megnéztünk kb 8-10 lakást. (egyébként ezek között is volt 1-2 szebb, jobb)

A lábunk legyaloglása után (persze, persze kocsival vittek, de néha messze tudtunk csak megállni, és akkor mászhattunk hegyet, meg csúszkálhattunk le a lejtőkön, sőt még lépcsőztünk is egy csomót! J) g. visszament a munkahelyére, a. visszament a hotelbe pihizni.

Estére újra megjött a kedvünk a sétáláshoz. Fogtuk magunkat és röpke másfél óra alatt lesétáltunk Kizilayba. (ez kb. 3-4 km lehetett). Az előző napi Kizilay ismertetőből kihagytam egy fontos tudnivalót. A Kizilay szó jelentése félhold. Ott megvacsiztunk, megnéztük az ankarai éjszakai életet, megpróbáltunk busszal hazajönni, (ami sajnos nem sikerült L, biztos túlságosan elbíztuk már magunkat), végül haza taxiztunk, megfürcsiztunk és lefeküdtünk alcsizni. Csicsi J (bocs, g).

Hirtelen ennyi a 3dik napunkról.

g:Iletve az enyémről még nem! A kérdéseket megelőzve a munkámról, egyelőre inkább a munkahelyen eltöltött időről, dióhéjban. Kilencre mentem, ami ugye nálam elég nagy szó főleg , ha figyelembe vesszük az egy óra időeltolódást, vagyis CET szerint (értsd otthon) reggel 8-ra járok!!!! (Szandra, Alíz,  emlékeztek ilyesmire? J) Némi adminisztráció, pl a szerződésem eredeti példányának aláírása után (hurrá!) jó hosszú bemutatkozó kör következett. Mivel a kollégáim nagy része török, és a török nevekkel még hadilábon vagyok, képzelhetitek , hogy mennyire hasznos volt… najó, kicsit az volt, mert a velem szemben ülő kollégát Tolgának hívják, és ez csempészett némi vidámságot az első óráimbaJ (Tolga – Volga – bocs J) De sebaj, három év hosszú idő. A továbbiakban, 11 és fél 5 között fél óra szünettel lakásokat néztünk, az utolsó két óra pedig gyorsan elrepült a feladattal való ismerkedéssel. Hát, egyelőre részemről is ennyi.

ana+g

2007.07.31.

sziasztok!

eljött a második nap is. reggel felkelegettunk, 10 óra alvás után és kipróbáltuk, hogy milyen a hotelben a reggeli. (g: török viszonylatban volt már jobb is).

Reggeli után újabb kis negyedórás alvás és felszedelőzködtünk,elindultunk a városba. Megtaláltuk a 112es buszt, amin azonban nem lehetett jegyet venni. (később kiderítettük, hogy van a világoskék, amin lehet kp-ért jegyet venni, és van a sötétebb, amin előre megváltott jeggyel/bérlettel lehet közlekedni) Miután a sofőr tudtunkra adta, hogy itt pénzzel nem sokra megyünk (mindezt persze úgy, hogy az utasok hallották), vagy hárman ugrottak, hogy odaadják a bérletüket kezelésre. A  nyertes néni meg még pénzt sem fogadott el... (a:nu, mutassatok nekem ilyet Mo-on.)

Aztán leértünk sikeresen Kizilay-ba, ami Ankara belvárosa. (g: Ankara belső szórakoztató-, bevásárló-, vendéglátónegyede). Rengeteget sétáltunk, néztünk boltokat, vendéglőket, embereket, teáztunk, ettünk baklavát Ankara álítólag legjobb baklavázójában(Hacibaba). Az elmélyült tudásra szomjazóknak: Sultan Padisah és Kadayif volt a két, számunkra szerencsés, a szegény sütiknek szerencsétlen választásunk.

 Elsétáltunk a Kocatepe Cami-hoz, ami a világ egyik legnagyobb Camija (a cami szót dzsáminak kell ejteni, ami magyarul mecsetet jelent). Közben, amikor üldögéltünk, pihegtünk a teánkat szürcsölgetve, próbáltunk török szavakat bemagolni. Ehhez annyit, h az első nap eredménye az,h el tudunk számolni már ötig:)) (rendkívüli érdeklődéssel rendelkező honfitársainknak: bir, iki, ücs, dört, bes - a helyesírás nem az igazi, mert nem minden leírt betű létezik a magyarban is). (a: gábor nyelvtudásához csak annyit, hogy lazán tud 2 buszbérletet, 2 teát kérni, meg szépen megköszönni mindent; meg még egy csomó olyan dolgot, amit azzal a 2 hetes előnyével szerzett, amit már Törökben töltött)

Végül sétáltunk még egy hatalmasat (mert még nem fáradtunk el eléggé :)), azon a részen, ami remélhetőleg a szűkebb pátriánk lesz a közeljövőben. Ennek a kerületnek Gaziosmanpasa a neve, ami eléggé menő helynek számít a városon belül, de mit tehetünk, ha itt lesz a munkahelyem (g) :))

Most csináltuk ezt a blog-ot, hogy mindannyian olvasgathassátok az élményeinket:D:D:D és készülőben vagyunk vmi fincsi vacsizó helyre. ja, hát a kaják... már csak ezért is érdemes törökországba jönni:))) a szeráj is jó, de ebből a nézetből inkább gyenge másolatnak tűnik:)

Üdv mindenkinek,

ana+g

ui. by g: jajjj, holnap meló :S